Egyszer volt,hol nem volt.. Voltunk hol...? és hol nem voltunk?.Vagy kezdjem, úgy,hogy a Tiszán innen és a Dunán túl.A Rajnán innen vagy a Volgán túl.Békebeli időkben éldegéltek még akkor.Zajos tévék és számítógépek nélkül.Esetleg egy könyv, vagy egy képregény édes birtokában.De milyen jó is volt.A gyerekek aki falun éltek meg a városiak még mások voltak.A városiak őket.....,a falusiak meg a városiakat irígyelték.Ha össze jöttek ,volt nagy mesélés.Tizen voltak.Közölük általában heten,vagy talán öten,akik játszó társak lettek. Várták a nyári szünetet,mert leginkább csak akkor találkoztak.Mikor az utolsó búcsú puszit adták ,már akkor hiányoztak egymásnak.A falusi a városinak és fordítva ..Sok nyarat töltöttek együtt.Máig ez a kis emlék tartja össze Őket.Van aki elfelejtette,de akik őrzik kitartanak mellette. Ez volt a gyerek koruk. Szerintük,szépségesen egyszerű, szegényes.......,de gyönyörű. Azt gondolták a felnőttek,hogy elég municiót adtak ezzel nekik.Nem szerették volna,hogy sivár szeret nélküli életet éljenek.Azt hitték ,az összetartozást örökre átadták ..Csak nekik,amit kötelességük majd tovább adni. Közbe.... jött a nagybetűs élet. A mi kis hőseinket ide-oda sodorta az élet,az ország és a világ más ,más részeire.Próbálkoztak,tanultak, felnőtt emberekké váltak.A tanítóik meghaltak,vagy megöregedtek. Mit is rójanak fel most a tanítóknak.? Rossz tanácsot adtál! Túlságosan féltettél! Elzártál a világ ronda dolgai elől! Nem mondtad,hogy nem mindenki úgy szeret mint Ti. Nem mondtad,hogy vannak nagyon -nagyon csúnya dolgai az életnek. Nem mondtad,hogy egyszer meghalsz és ,hogy van élet utánatok is,és lesz olyan aki helyettetek is megfogja a kezem. NEM MONDTAD! Nem mondtad,hogy nyújtsam én a kezem,ha már senki nem akarja megfogni,hogy alkalmazkodnom kell és hogy ha én nem szeretek engem sem fognak szeretni. Nem mondtad,hogy most már én leszek az akire számítanak,hogy nekem kell helyetted is meg állni a helyem, ..........mert NEM MONDTAD. A kis csapat éldegél .Ki-ki a saját maga által kialakított,vagy nyakába szakadt életével.Még fiatalok,vagy talán közép korúak.Össze kéne jönni és újra összetartózni,tervezik lelkesen......,de csak tervezik.Nincs idő ,pénz és legfőképpen összetartozás.Pedig jó a találkozás öröme. Ha a múltukból valaki elő jönne és megborzolná kis fejüket... talán észhez térnének.Elmondaná:........ Gyerekem, nekem nem volt csak egy szál ruhám,én nem jártam sehol a tanyán ,vagy a falun kívül. Nekünk a kenyérért kellett sorba állni,és volt,hogy nem ettünk. Nekünk nem volt semmink és én tanítottam nektek a szeretetet,a kitartást az összetartozást!!!!!!!!!!!!Megkérdezheted:Mi VOLT az életed célja,ha csak ez a sok gyerek,meg a nincstelenség vesz körül? Leült volna mert elfáradt,de..nem kérdezte senki .....már meg nem tudja elmondani. Kérdezi,vagy mondaná Ő aki már nincs közöttünk: Mit gondoltok drága gyermekek én honnan vettem az erőt?. Honnan? .A fegyverek ropogásából,vagy az egyedül létből,vagy a nicstelenségből, vagy miből?Csak a két kezem volt,meg Ti. .....DE NEM MONDTAD.!
Igaz elfogult vagyok,de valahányszor megnézem mindég megerősít,hogy a család,a család ,a család!
VálaszTörlésEgyszer volt,hol nem volt..
VálaszTörlésVoltunk hol...? és hol nem voltunk?.Vagy kezdjem, úgy,hogy a Tiszán innen és a Dunán túl.A Rajnán innen vagy a Volgán túl.Békebeli időkben éldegéltek még akkor.Zajos tévék és számítógépek nélkül.Esetleg egy könyv, vagy egy képregény édes birtokában.De milyen jó is volt.A gyerekek aki falun éltek meg a városiak még mások voltak.A városiak őket.....,a falusiak meg a városiakat irígyelték.Ha össze jöttek ,volt nagy mesélés.Tizen voltak.Közölük általában heten,vagy talán öten,akik játszó társak lettek. Várták a nyári szünetet,mert leginkább csak akkor találkoztak.Mikor az utolsó búcsú puszit adták ,már akkor hiányoztak egymásnak.A falusi a városinak és fordítva ..Sok nyarat töltöttek együtt.Máig ez a kis emlék tartja össze Őket.Van aki elfelejtette,de akik őrzik kitartanak mellette.
Ez volt a gyerek koruk.
Szerintük,szépségesen egyszerű, szegényes.......,de gyönyörű.
Azt gondolták a felnőttek,hogy elég municiót adtak ezzel nekik.Nem szerették volna,hogy sivár szeret nélküli életet éljenek.Azt hitték ,az összetartozást örökre átadták ..Csak nekik,amit kötelességük majd tovább adni.
Közbe.... jött a nagybetűs élet.
A mi kis hőseinket ide-oda sodorta az élet,az ország és a világ más ,más részeire.Próbálkoztak,tanultak, felnőtt emberekké váltak.A tanítóik meghaltak,vagy megöregedtek. Mit is rójanak fel most a tanítóknak.? Rossz tanácsot adtál! Túlságosan féltettél! Elzártál a világ ronda dolgai elől! Nem mondtad,hogy nem mindenki úgy szeret mint Ti. Nem mondtad,hogy vannak nagyon -nagyon csúnya dolgai az életnek. Nem mondtad,hogy egyszer meghalsz és ,hogy van élet utánatok is,és lesz olyan aki helyettetek is megfogja a kezem. NEM MONDTAD!
Nem mondtad,hogy nyújtsam én a kezem,ha már senki nem akarja megfogni,hogy alkalmazkodnom kell és hogy ha én nem szeretek engem sem fognak szeretni.
Nem mondtad,hogy most már én leszek az akire számítanak,hogy nekem kell helyetted is meg állni a helyem, ..........mert NEM MONDTAD.
A kis csapat éldegél .Ki-ki a saját maga által kialakított,vagy nyakába szakadt életével.Még fiatalok,vagy talán közép korúak.Össze kéne jönni és újra összetartózni,tervezik lelkesen......,de csak tervezik.Nincs idő ,pénz és legfőképpen összetartozás.Pedig jó a találkozás öröme.
Ha a múltukból valaki elő jönne és megborzolná kis fejüket... talán észhez térnének.Elmondaná:........ Gyerekem, nekem nem volt csak egy szál ruhám,én nem jártam sehol a tanyán ,vagy a falun kívül. Nekünk a kenyérért kellett sorba állni,és volt,hogy nem ettünk. Nekünk nem volt semmink és én tanítottam nektek a szeretetet,a kitartást az összetartozást!!!!!!!!!!!!Megkérdezheted:Mi VOLT az életed célja,ha csak ez a sok gyerek,meg a nincstelenség vesz körül? Leült volna mert elfáradt,de..nem kérdezte senki .....már meg nem tudja elmondani.
Kérdezi,vagy mondaná Ő aki már nincs közöttünk: Mit gondoltok drága gyermekek én honnan vettem az erőt?. Honnan? .A fegyverek ropogásából,vagy az egyedül létből,vagy a nicstelenségből, vagy miből?Csak a két kezem volt,meg Ti.
.....DE NEM MONDTAD.!
bejegyezte: Mamimami................, bejegyzés időpontja: 2011.01.29.
Köszönjük ezeket a szép gondolatokat Maminak - Jantyik Erzsébetnek.
VálaszTörlésBözsőce.
VálaszTörlés