Megmaradt egy pár emlék.
A családi bibliát Apunak (férjemnek) ajándékozta. Abban az időben járt a foxi-maxira, ahol a vallást választotta második évben tantárgynak.
Egy kötényke, egy pénztárca amibe Anyukám tartotta azt a kevéske pénzecskéjét amiből jutott mindenkinek egy-egy forint.
Ez a kis barna szekrényke a tükörszekrényük volt. A tükröt levettük már róla, de az is megvan.
A sötét ing Apukámé, lehet jönni és felvenni. Mennyi csokit hozott nekem a zsebébe, mikor még dolgoztam a postán..
A Kote és Apu. Életének egyik fontos eleme a foci. Minden meccsen ott volt, vidéken és itthon is. Ha lógó orral jött haza, Anyukám már tudta, hogy nem nyert a csapat. Anyu halála után sokat költött a csapatra, szerették is nagyon. Ezt a labdát aláírásokkal tőlük kapta. Kicsit már leengedett, de őrzöm. A képet Pista orosz barátja készítette róla, itt van a folyosó falán és sokszor nézek rá, ha tanácstalan vagyok.
Mit tegyek? --- rám bízza, nem szól..
A kék kockás ing a Gabié, akár le is akaszthatná, ha tehetné. Ma ki is vasaltam.Mami (Jantyik Erzsébet)

Szép emlékek, de jó, hogy nem vesztek el!
VálaszTörlés