Vagyunk Mi itt a világban
Föld és ég között
Anyáin,Apáink vére
Örökre összeköt
Keresd a fonalat
Az utolsó szálat
Add tovább,testvérnek
Gyereknek,unokának.
Mondd,hogy szorosan
tartsák a fonalat,
Mert nagy kincs
Amit a kezében tartogat
E sorok írója is csak most fogja fel igazán
Ki és mi volt nekik ,nektek
Ezen a csodás Család Fán.
Mint a vén diófa a tanya udvarán
Úgy terebélyesedik el bennem a vágy
Hogy egyszer,csak még egyszer
De tudom a vége az lenne nem egyszer ezerszer.
Bontogassuk együtt
Kis családunk fáját,
Hogy majd egyszer mások
Tovább folytassák a családi krónikát.
Kondoros.2011.02.09.
Jantyik Erzsébet.

Szép gondolatok versbe öntve.
VálaszTörlés