Kilenc éve!

Rzsike Oláh

14 perce

Tanár Úr!
A Hó, most is úgy lepte be
kertet,
mint 9 éve .
Mikor halálod
másnapján,..........és
tisztán emlékszem,
álmomban
meglátogattál.

Azóta sem tudtam
megfejteni,
miért siettél,
oly gyorsan
üzeni.?


Szinte borzongok
a látottaktól,
lehajtott
fejjel bandukolsz,
hogy , ,,,csitt ne sírj
ne......... zokogjon
senki se,.....,..mert ,..
Fájna,......... látni...

De az is lehet,
elhoztad
el nem
sírt
Könnyeidet
hogy átadd.

A szeretett
könnyeit,
melyet oly sokszor
Láttam,
szemednek
sarkában elbújva,
vagy kicsordulva.

Esténként látlak
hogy itt vagy
nálunk.
A kertben kiülve,
nagyokat
nosztalgiázunk.

A novemberi hónapot
Mikor meglátogatod,
az összes
Rokonod
..és mindenkinek "csak"
Pistukám vagy.

Az utolsó hallottak
napján
Mindenhová ellátogattál,
Mindenki kapott
TŐLED egy
szál virágot..!
Talán érezted
Hogy
ez kell tenned?

Mikor Te elmentél
Olyan üres lett
Ecseg!
Minek,miért
Kihez megyek?
Csúnya gondolatok,
------hát azok.

Eltünt a buszmegállóból
A megszokott
kerékpár.
Rajta a kis barna táska,
Eltűnt a
messziről
mosolygó emberke
Aki szeretetét
Mindenfelé örömmel
osztotta..

Ha megállok sírodnál
Magam előtt
látlak,
Mint,, diák,
Mint, szerető testvér
szüleit féltő ,
gyermek.
Mint a kis családod
összefogó Őserő.

Lakozott benned
valami...
Valami,
ami szerethetővé tett.
Kérdezhetem ezt
bárkitől:
Csak a szépet hallom
MINDENKITŐL .
Bejegyezte: Mamorica dátum: 4:04 0 megjegyzés