pillanatrA

pillanatrA

Kíváncsian várom
lesz-e érkezésed?
Vagy közelít-e hozzád
az a szomorú péntek.
Emlékszel ?...mikor a nagy
hó elkezdett olvadni..?
Annak a havában
kellett neki halni.

Szinte hóhegyek fedték
el az utat
Csak a halál találta meg
a kulcslyukat
Beosont hidegen ,nesztelen,
szó nélkül ,
ridegen vette el.

Nem szólt egy szót sem
gyenge lett tőle,
Ereje elhagyta
fejét kezembe hajtotta.
Mozdulatlan teste,
hangtalan lett örökre.

Pedig már aznap
kisütött a nap is.
.Mintha tavaszodna,
Szélesebb lett az emberek
Mosolya...

Csodálkozva néztem,miért...???????
Nálunk... ,meg fekete lett a csend!
Ti se mosolyogjatok!-,hát
nem látjátok,
Hogy mindjárt belehalok.

Üres lett a kis ház pont
Huszonöt éve.
Fejünk fehér lett,
Ráncos kezemmel
Rovom -e sorokat.
Nem tudom hol és hogy vagy?
Bízhatok-e abba,hogy találkozunk,
Vagy csak közöljem a jövővel,
Hogy léteztél ,szerettél és idővel,
Mindenki ezen ez úton megy el.

Ha majd találkozunk a nagy körforgásba
Ölelj magadhoz,csak egy pillanatrA.